Antónia aláírta ezt a szerződést, mert azt gondolta, a fotók soha nem jelennek meg Magyarországon, másrészről pedig a szerződés egyértelműen feltételezte azt, hogy lehettek ilyen fotók, és hogy letiltásukra nem kötelezték, csak arra, hogy próbálja meg azokat a szervezőkkel együtt letiltani. Miután azonban ő lett a győztes, aktképei miatt visszakérték tőle a koronát.
„Gyönyörűnek és kereknek éreztem a világot magam körül, azt gondolva, a jövőmet már úgy alakíthatom, ahogy nekem tetszik (...). A verseny után pár héttel behívtak a versenyt lebonyolító cég irodájába. Először azt hittem, ők is gratulálni szeretnének. A cég vezetői első körben biztosítottak afelől, hogy kiállnak mellettem a nemzetközi szervezet kifogásaival szemben. Minden fórumon nyilatkoztak is arról, hogy én nem tehetek semmiről, és ha nem felelek meg a Miss Worldnek, akkor abban az évben nem indul magyar lány a versenyen. Ez persze nem volt ilyen egyszerű, mert a licencszerződésben az állt, hogy a szervezők Magyarországról minden évben delegálják az aktuális szépségkirálynőt a nemzetközi versenyre. Amennyiben nem, úgy a tulajdonos elveszíti a licencjogot, ami nem kevés pénzveszteséggel is jár."
Emiatt a szervezők új versenyt írtak ki, Antóniának pedig vissza kellett adnia a koronáját, de ezt nem tette meg. Hat év bírósági hadakozás után bebizonyosodott, hogy igaza van.
Az álmom szertefoszlott. Annak ellenére, hogy szépségkirálynő lettem, többet nem hívtak dolgozni a reklámszakmába. Nem tudom ma sem, mi volt az oka. Anyukámék kis üzletében kezdtem dolgozni. Általában 12 órán át szolgáltam ki a vevőket. Kávét, teát főztem, árultam, beszélgettem, és néha, ha arra tévedt egy-egy újságíró, nyilatkoztam nekik, például arról, hogy »pralinét árul a királynő«. Nem mondom, hogy boldog voltam ettől az állástól, de három évig csak ez a lehetőségem volt."
